11.fejezet

Sziasztok!Itt vagyok egy új fejezettel,amiben kicsit megváltozik a jelenlegi állás..De annyit elárulok ,hogy ennek hatására jobbak lesznek majd a körülmények.
Valamint köszönöm a visszajelzéseket és a plusz rendszeres olvasókat! :)

*1 hét múlva

Reggel az unokatestvérem csörömpölésére ébredtem.Nem volt nagyon kedvem pöffeszkedni még az ágyban,ugyanis ma mennek Amerikába a fiúk.Hiányozni fognak,de szerencsére 2 hét múlva újra láthatjuk egymást.Nem is tudom,hogy bírja ki Eleanor és Danielle.

Még pár percet gondolkodtam a mai nap kimenetelén,majd felkeltem és rendbe szedtem magam.

A reggelizés közben Eleanor csörgetett meg.

-Szia!-vettem fel.

-Szia! Na akkor elakarsz köszönni tőlük??

-Persze.Egész este ezen agyaltam.De hogyan?-mondtam aggodalmaskodó hangon.

-Hát...nem akarják,hogy kigyere a reptérre.Túl kockázatos lenne,a paparazzik mindent tudnak.

-Ezt mondjuk reméltem..Amúgy se vagyok nagyon közeli...hozzátartozó vagy mi.

-Te butus!Nem azért.Mi sem megyünk Dani-vel.Szóval ,beugrok érted és megyünk hozzájuk.Onnan búcsúzunk el. 

-Oké,ez jó ötlet.Mikor jössz? 

-A gépük kb. délben megy,szóval olyan tíz óra fele már ott leszek.

-Rendben.Köszi.-mondtam az utolsó szót,majd elköszöntem.

Még két órám volt.Nem akartam itthon ülni tétlenül és ezen búsulni ,szóval kimentem a partra futni.

*

Miután visszajöttem lezuhanyoztam,bekaptam valamit és nekikezdtem az öltözködésnek.

Nem tudom mit vegyek fel.A nők leggyakoribb problémája. Most azonban egy laza ruhát akarok magamra ölteni.

Kb.10 perc keresgélés után megtaláltam a "tökéletest." Azt hiszem.

Egy laza top,összerakva egy virágos szoknyával.

A hajamat begöndörítettem és lazán bekötöttem.Már csak várnom kell.

Negyed óráig a telefonommal ütöttem el az időt,amikor dudáltak a ház előtt.Felpattantam és kimentem.

Egy taxi állt a poros elő udvarunkban,benne Eleanor integetett.

Beszálltam és szokatlanul lassan haladtunk,a dugó miatt vagy fél órát késtünk.

Amint beértünk a fiúk házába,vagy 8 bőrönd volt felsorakoztatva a konyhában.A fiúk már elkészülve,aggódva vártak minket.

-Sziasztok!-köszöntöttek minket egyszerre.Eleanor Lou ölébe futott,én pedig kínosan pásztáztam a talajt.

-Kérsz valami üccsit?-kérdezte Niall.

-Az jól jönne.-mosolyogtam rá.

Felkínált vagy tíz féle italt és én a baracklé mellett döntöttem.

Pár kortyot ittunk,közbe-közbe váltottunk pár szót,amikor hirtelen Harry lökött meg hátulról.Megakart ijeszteni,de rosszul sült el ,ugyanis a baracklé Niall pólóján landolt.

-Ajj bocsi,a francba.Ilyen nincs.-siránkoztam.Niall eközben a pólóját nézegette,majd elnevette magát.

-Dehogyis.Nem a te hibád. -nyugtatott . - Harry cseszte el.-nézett Harryre.

-De a enyém is.

-Nem baj.Fel megyek átöltözni.-mondta nyugodtam és elindult felfelé.

Megittam a megmaradt őszibaracklét,majd beszálltam a többiek beszélgetésébe.

Niall már egy ideje nem jött le és Liam felküldött érte.Pont engem?Ő is feltudna menni érte,de nembaj,ez csak egy esély lehet.Végül is örültem neki.

Felmentem és bekopogtam az ajtaján.

-Gyere. -kiabálta ,én pedig benyitottam.Éppen a haját igazgatta ,de szerintem nem rám számított.

-Nem sokára indultok..-dadogtam.

-Tudom..sajnos..

-Sikerült új pólót találni?

-Persze.De még egyszer mondom,hogy nem a te hibád volt.De ha az is lett volna,nem tudnék haragudni rád.-Erre elpirultam és ő megölelt.Érintése mindig ugyanolyan hatással volt rám.Elmagyarázhatatlan.Ölelése hosszan telt és kínosan halkan.A csendet én törtem meg.

-Hiányozni fogsz.

-Te is nekem.-Ekkor elengedett és egymás mosolyával találtuk szemben magunkat.-De most már indulni kéne.-Tette hozzá.

-Rendben.

Elindultunk lefelé ,ahol már mindenki az ajtóban állt.

-Azt hittük,már nélküled megyünk Amerikába.-nevetett Zayn.

Bepakoltak a kocsiba és véglegesen is elköszöntünk.Nem is volt olyan "nehéz" mint amire gondoltam,a poénjaikkal oldották a hangulatot.

Hárman néztük,ahogy elhajt a kocsi és eltűnik a rengetegben.

Ezt követően a csajok felajánlották,hogy nézzünk meg egy filmet ,de fáradtságra hivatkozva hazaindultam.

Haza érve feszült hangulatba  kerültem.

-Sziasztok.-köszöntem.

-Szia..-válaszolt lehangoltam a testvérem.

-Mi a baj?-kérdeztem.Pár másodpercig csak néztek rám és próbálták megfogalmazni,hogy is mondják el..

-Figyelj..anyuék most hívtak.Sok minden összejött otthon..és.

-Mi? Sok minden? Mi? És?

-És haza kell utaznod..Apáék már megvették a repjegyeket..Holnap után indulsz.

-Mi??Ezt nem hiszem el.Mi a baj? Holnap után??-Harcoltam a könnyeimmel,de nem ment.Felálltam és felviharoztam a szobámba,ahol hatalmas könnycseppek hagyták el a szememet.

Pont ez,pont velem,nem lehet igaz.Eddig egy álomvilágban éltem..de mit is reméltem..a sors nem lehet ennyire "kedves"..Elegem van. 

Most önző vagyok a családommal szemben,hogy ez a legnagyobb gondom..de mi lesz Niall-al?

Nem hagyhatom itt...miért vagyok ekkora szerencsétlen?Pont most ,amikor kimentek Amerikába.Még elmagyarázni sem tudom neki.Azt fogja hinni,hogy csak kihasználtam.Mindenki ezt fogja hinni.

Miért nem élhetek Londonban?

A könnyeim csak úgy záporozták a párnámat.Egy óra sírás után ,a fejem is elkezdett fájni.Ekkor minden szépen lassan elsötétült...