4.fejezet-Az első "randi"

Sziasztok!
Az előző fejezet kicsit rövidebbre sikerült,de most bepótolom ;)
Valamint köszönöm a visszajelzéseket,nagyon jól estek :)
Jó olvasást!

Tehát fogtam és bepötyögtem a számát.Kicsöng és..
-Halló!?
-Ááá szia Gina,nem hiszed el mi történt! -sikítottam bele a telefonba.
-Na mi, mondd már!
-Találkoztam Niall-al!! - folytattam szintén sikítva.Felemelő érzés volt ezt kimondani.
-Mi?? -visított bele a telefonba - Komolyan?? Nem hiszem el!
-Én sem! Olyan jó volt,még most sem tudom felfogni.
-De mi? Csináltál vele képet? Vagy kértél aláírást? És hol találkoztál vele?
-Nem... Egy clubban voltunk..Képzeld meghívott egy italra és HAZAHOZOTT!
-MICSODA?? Ezt tényleg nem hiszem el!Nem jó vicc..
-De hidd el nem viccelek! Így volt. -mondtam és elmeséltem neki mindent a-tól z-ig.
Sok ideig tartott még felfogta és mindent visszakérdezett.Végül egy fél óra múlva ő is elhitte.
Letettük a telcsit és ránéztem az órára.Már majdnem éjfél volt!Ideje mennem aludni.
Megmosakodtam,kicsit megfésültem a hajam és átöltöztem pizsibe.Csak hajnali 3-kor tudtam elaludni..gondolom az izgalomtól.
Reggel egy kutya hangos ugatására ébredtem.Még nyűglődtem az ágyban 10 percet,majd felkeltem és lesétáltam a konyhába.
Egy cetlit találtam a pulton:"Elmentünk vásárolni". Ez most jól jött,úgy is egyedül akartam lenni és még kaját is hoznak. Kivettem egy poharat a szekrényből és baracklevet töltöttem bele. Leültem a kanapéra és ismét a tegnapi nap járt a fejemben.Hihetetlen. Egy 5 perc gondolkodás után a csengő éles hangja szólalt meg.
-Ahj nemár.Már haza is jöttek? - mondtam halkan.
Oda tipegtem az ajtóhoz és kinyitottam.
A szemeim nagyra nyíltak.Álmodnék vagy ..vagy?
Niall állt az ajtóban.Nagyon jól nézett ki  ellenben én egy csipetnyi pizsiben álltam előtte.Egy rövid halványzöld nadrág és egy elég kopott lila top.Mellesleg nem rég keltem fel,képzelem hogy nézhettem ki...De miért jött ide?
-Szia!-mondta nagy mosollyal az arcán.
-Szia..Hát te? -dadogtam neki válaszul.
-Ömm..tegnap találtam a kocsimban pár karkötőt..gondolom a tieid nem? -kuncogott. Ez képtelenség.Olyan cuki.Pár karkötőért eljött újból ide..
-Ooh..tényleg..Bocsi,el is felejtettem.-pirultam el a lehető leghamarabb.
-Semmi.Ha már a táskád elveszett,a karkötőid ne vesszenek el.Lassan már semmid sem lesz.-húzódott az arcára egy féloldalas mosolyt.
-Igazad van -kuncogtam el magam. -Amúgy..a táskámat megtalálta az egyik barátnőm.
-Akkor mégsem kellenek a karkötőid? Szívesen megtartom őket.
-Micsoda?Mit csinálnál pár karkötővel? -kérdeztem már eléggé felszabadultam és persze kitört belőlem a röhögés.
-Megőrizném emléknek -mondta komolyabban és belenézett a szemembe ,én meg csak csendben álltam és nem tudtam erre mit kéne válaszoljak.Legszívesebben letámadnám,hogy jaj de cuki vagy és lesmárolnám de..úgy érzem így nagyobb esélyem van. Aztán felötlött egy remek ötlet.
-Nem akarsz bejönni?
-Nem szeretnék zavarni..gondolom neked is más dolgod van.
-Dehogyis!Nincs itthon senki és amúgy is itthon punnyadnék. -mondtam miközben fejemet hátrafordítva körülnéztem a házban..Kupi..
-Inkább menjünk el sétálni - tette fel az ajánlatot.Amikor értelmeztem a mondatot,két érzés is kavargott bennem.Öröm és egy kicsi bánat: Hogyan fogok elkészülni? Fél óra kéne még teljesen rendbe szedem magam,de annyit biztos nem várna..De megint automatikusan kijött a számon:
-Ez jó ötlet. -mosolyodtam el . -Csak..tudsz adni egy kis időt amíg elkészülök?
-Persze! -bólintott rá. - Addig megvárlak a kocsiban.
-Oké. - elindult a kocsi felé én meg gyorsan felfutottam a szobámba.

Huhh ,na mit vegyek fel? Valami laza kéne a sétához de mégis kicsit elegáns. Gyorsan kipakoltam az összes cuccot a szekrényemből és meg is találtam a tökéletes öltözéket. Szintén egy virágmintás felső és egy rövid farmernadrág.

Viviana ruhája

Ezzel meg is volnánk.Sajnos a hajamat most nem tudom ilyen hamar begöndöríteni,úgy hogy valami mást kell kitaláljak.Talán csak egy csatot tűzök bele és kész is.Ezek után megmostam az arcom és csak szempillaspirált vittem fel.Gyorsan lefutottam, ittam pár korty vizet és felvettem egy szandált. Ránéztem az órára és csak hét perc telt el azóta.Ilyen gyors voltam? Egész jó.

Kiléptem az ajtón és megláttam az ismerős autót.

Niall hátravolt dőlve és a szemei csukva voltak..Szerintem öt perc után azt hitte,hogy várhat rám még egy óráig..Elővettem a kulcsom és becsuktam az ajtót,majd elindultam a kocsi felé.

Amint kinyitottam az ajtót Niall egyből felpattant.Beültem és ő csak mosolygott előre nézve.Tudtam,hogy rajtam ,de vajon rossz vagy jó értelemből? Lehet,hogy fordítva vettem fel valamit és amiatt gyötri a nevetés.

-Min mosolyogsz ennyire?-kérdeztem én is elmosolyodva.

-Rajtad. -nézett rám. Nem kérdeztem meg,hogy miért..féltem a választól.

-És merre megyünk? Kocsival fogunk sétálni? -nevettem fel.

-Neem! -húzta meg az e hangot. -Van a közelben egy park.Csak odáig megyünk kocsival,ott pedig sétálhatunk.

-Értem -bólogattam majd elindultunk.

Út közben egymás kedvenc dolgait kérdezgettük és jól elvoltunk.Majd megérkeztünk a parkhoz.Niall leparkolt és kiszálltunk a kocsiból.

Annyira gyönyörű volt táj.Ilyet még sohasem láttam,nagyon örültem neki,hogy elhozott.
Elsőként a halastóhoz futottam oda.Nagyon szép és különleges halak voltak benne.
-Szép ugye? -kérdezte Niall
-Csodaszép. -feleltem neki és teljesen beleéltem magam a látványba amikor hirtelen meglökött hátulról.Persze fogott is de azt hittem bele esek és nagyon megijedtem. -NIALL!! -kapkodtam a levegőt. -Nagyon megijedtem! -Bár mondjuk megérte,mert mikor visszahúzott..az érintése..átremegett tőle a testem.
-Bocsi,de ezt muszáj volt. -nevetett hangosan majd a szigorú tekintetemmel találta magát szemben. -Naa tényleg bocsi,kiengesztelhetlek egy fagyival?
-Talán..igen -mosolyogtam rá.
Ő csokisat és málnásat kért én pedig dinnyéset és málnásat.
Aztán jött egy váratlan kérdés..

3.fejezet-Köszönöm

Sziasztok! Itt vagyok egy újabb fejezettel..
Remélem tetszeni fog,de van egy feltételem: csak 5 visszajelzés után fogom megírni a következőt legyen az jó vagy rossz.Tudni akarom a véleményeteket és aszerint írni a következőt! :)
De akkor nem is húzom tovább a szót,jó olvasást!

Út közben elég feszült voltam és gondolom ez meg is látszódott.Nem "faggatott" tovább ,bekapcsolta a rádiót...

Megtörtem volna a csendet ,de egyszerűen egy hangot sem tudtam kiadni.Út közben a karkötőimet birizgáltam ,majd megláttam az ismerős házat.

     -Ez lesz az!Megérkeztünk -mondtam és elkezdett lassítani. Rossz volt belegondolni..Itt volt az egyetlen alkalmam,hogy Niall-t megismerjem ,erre ilyen beszari vagyok.Mellesleg pár másodperc múlva megáll a ház előtt én kiszállok és onnantól mindketten éljük tovább az életünket,mintha mi sem történt volna.Elszúrtam..Bárcsak visszapörgethetném az időt.

     -Szóval itt laksz?Szép ház - mosolygott rám és megállt a házunk előtt,az út szélén.

     -Igen! - jött ki automatikusan a számon..Pedig nem is itt élek..- Hát..köszönöm,hogy elhoztál,ez nagy segítség volt.-nevettem fel

     -Szívesen! És..örültem,hogy megismertelek -mondta bátran miközben leállította a kocsit én meg totálisan bepirultam.

     -Én is- mondtam remegő hanggal. - És még egyszer nagyon köszönöm,hogy segítettél..és igazából köszönöm az egész mai napot is.Nagyon jól éreztem magam - vigyorogtam lehajtott fejjel.Ekkor már egészen feszült volt a hangulat.

     -Nincs mit.-nézett mélyen a szemembe én meg az övéibe,de valamiért nem bírtam tovább..itt az ideje mennem..

     -Szia.-szálltam ki a kocsiból,tekintetem lefelé szegezve,rózsaszín pírral arcomon és egy enyhe mosolyt is elengedtem.

     -Szia! -nézett utánam majd beindította a motort és kezdtek gurulni a kerekek.

Ennyi volt..mondtam magamban és megálltam az ajtó előtt..néztem,ahogy Niall egyre távolabb kerül tőlem és legszívesebben utánafutottam volna.Letért egy jobb oldalt lévő utcában és véglegesen eltűnt..Nahát..gratulálok Viviana..

Aztán egy apró mosoly tűnt fel az arcomon.Végül is ezt leszámítva szuper volt ez a nap.

Beléptem az ajtón és mindenki szeme rám szegeződött,de ez most nem érdekelt..levetettem a táskám , a cipőm és felfelé vettem az utat.

Átöltöztem-mivel nekem mindig ez az első dolgom ha hazaérek-és lefeküdtem az ágyamra.

Hogyan is történhetett ez meg? Ilyen kegyes lenne a sors? El sem hiszem..olyan édi volt ..vajon azért segített mert tetszem neki? Áh mondjuk nem ,csak egy lány vagyok aki elvesztette a táskáját és megsajnált..de akkor is..a végén olyan feszült volt a hangulat..De a számomat sem tudta elkérni..még a teljes nevemet sem tudja..és azt hiszi,hogy itt lakok..Ha ezt megtette a sors..akkor remélem még máskor is találkozom Vele..

Az álmélkodást a telefonom csengőhangja szakította meg.Megnéztem a kijelzőt és Sara nevét mutatta..

     -Halló? 

     -Szia!Hát te hol vagy? Már hazamentél nélkülem? -kérdezte értetlenkedően.

     -Hát..hazakellet jönnöm egy fontos dolog miatt.Bocsi,meg ígérem ,hogy holnap reggel mindent elmondok,te is nagyon fogsz neki örülni!-váltott át a hangszínem vidámabbra.

     -Hát remélem,hogyha már itt hagytál az megérte..-kuncogott fel.-Amúgy nem hiányzik a táskád?

     -Jaj tényleg,képzeld azt valaki ellopta!

     -A-a ! Itt van nálam,az egyik haverom találta meg.Szerencséd van! -mondta felemelően.Ez jól esett.

     -Tényleg?Erre nem számítottam. Megköszönnéd neki a helyemben? 

     -Persze!De most indulnom kell haza,majd mesélsz!!Szia!

     -Oké!Szia!-tettem le a telefont,de nem véglegesen.

Eszembe jutott ,hogy fel kéne hívnom az egyik legjobb barátnőmet Ginát.

Ha tetszett a fejezet kérlek jelezzétek! :) 

2. Fejezet - Vele

Sziasztok!Hát íme a második fejezet,ez már kicsit izgalmasabb lesz mint az előző.
Remélem tetszeni fog,jó olvasást :)

Akárhogyan néztem,a szemeim nem tévedtek.Niall James Horan állt előttem.Amikor megfordult nem éreztem semmit,egyszerűen nem tudtam elhinni.Mintha leállt volna a szívem és csak a szemem létezett.Minden másodperc hosszúnak tűnt,amikor viszont tényleg hittem a szememnek százezer gondolat futott át rajtam.Döbbentség,Izgalom,Öröm,Meglepettség,Szédültség és még sorolhatnám egy fél napig.
Eközben észrevétlenül de valamilyen módon már elmondtam a mondatot.
Gyönyörű volt.És hagyta,hogy észhez térjek.
     -Ellopták a táskád? -szólt hozzám a világ legszebb hangjával.
     -Úgy tűnik.. - válaszoltam és kezdtem összeszedni magam.
     -Szívesen segítek megkeresni..Ha gondolod -mosolygott rám együtt érző mosolyával és ez volt az a pont amikor az ájulás kerülgetett.
    -Oké -válaszoltam ezzel a gyenge válasszal.Beszívtam a levegőt majd szaggatottam fújtam ki,mint aki nemrég sírt. -Köszönöm -tettem hozzá
Elindultunk a mosdó fele szótlanul,a földet bámulva.Én akartam megtörni a hallgatást,de ő beelőzött.
     -Amúgy..Niall vagyok -nézett mélyen a szemembe és várta a válaszomat,ami a lehető legrosszabb volt.
     -Tudom -mosolyogtam rá,de belül lefagytam.Hogy mondhattam ilyet??
     -És Te?
     -Ja tényleg.Én Viviana. -mutatkoztam be és felnevettem..Ez ciki volt.
Mikor átnéztük a mosdókat,kimentünk a bulizók közé és őket kérdezgettük.Olyan aranyos volt és megértő.Segít nekem ahelyett,hogy szórakozna.
     -Hát..úgy látszik ezt már valaki elvitte.. - nézett rám és a száját "egyenesbe" helyezte. -Mi volt benne?
     -Mindenem -gondolkoztam el a földet pásztázva..
     -Az szar.Már bocsi -kuncogott fel. -Itt élsz Londonban?
     -Igen -néztem mélyen a szemébe.Én hülye,ő kérdez egy csomót én meg ilyen egyszavas válaszokkal felelek.Hogy lehetek ilyen?
     -Ömm..meghívhatlak egy italra? -kérdezte én eközben nem is tudom.Félig elájultam és..fogalmam sincs,de nagyon sokkolt ez a kérdés.Pont ő és én és most és áá.A szívem olyan gyorsan vert mint talán sose,már éppen kezdtem megszokni a jelenlétét most meg egy ilyen kérdéssel jön.
     -Persze! -pirultam el.
Leültünk a pulthoz és elkezdtünk beszélgetni és vajon miről? Hát persze,hogy a One Directionról.Sok mindent tudtam meg róluk és pár perc múlva már teljesen "normálisan" viselkedtem vele.Persze még mindig nem hittem el,hogy vele csevegek,de már bő mondatokkal válaszoltam és nem is pirultam..annyira.
   -Tényleg! -szólalt fel hangosabban. -Lehet,hogy hülyén fog hangzani de megadod a számod?Ha felhívom ,lehet,hogy valaki felveszi és megtudjuk hol van.
     -Tényleg!De okos vagy -mosolyogtam rá elég bugyután.
Lediktáltam neki a számot,felhívta és semmi.Majd próbálta másodszor de akkor sem volt reakció.Miközben ütötte be a számokat a telefonjába elég időm volt,hogy átszemléljem.Lenyűgöző volt.Hogy tud valaki ennyire cuki lenni?
     -Semmi. -mondta,de nem aggódtam,a szavai inkább megnyugtattak.
Eközben a club létszáma jelentősen csökkent és ekkor jött egy újabb váratlan mondat.
     -Ideje menni.Haza vigyelek?Úgysincs pénzed taxira.- Nevetett fel gúnyosan.
Itt végem.Egy kocsiban vele?Ez most komoly?Mit csinálnánk?Amilyen hülye vagyok biztos valami marhaságot találnák ki és rontanám a helyzetet.Amúgy is ott van Sara, vele mi lesz?Elég bunkó lennék,ha nélküle mennék haza. De egy ilyen ajánlatot nem utasíthatok vissza.De miért ilyen kedves velem?
     -Köszi,már éppen elfelejtettem a táskás ügyet!-kacagtam fel. -De ha ráérsz,akkor benne vagyok-mosolyogtam rá és éreztem ahogy vörösödök.
     -Jajj bocsi -nézett rám boci szemekkel és egy féloldalas mosollyal.
 Ezt nem hiszem el, sose gondoltam volna,hogy valaha Niall Horan kér tőlem bocsánatot.
Ezek után kisurrantunk a clubból és beszálltunk a kocsiba.Megmondtam neki a címet és elindultunk.


   

1. fejezet-Londonban

Sziasztok! Ez itt az első fejezetem.
Ebben a részben csak bemutatom az álláspontomat,de elég közel kerülök a célomhoz is..:P
Remélem tetszeni fog,jó olvasást! :)

Első napom Londonban.Gyönyörű és izgalmas,de valami hiányzik belőle..nem is tudom,talán az izgalom egy elrejtett része,amit még nem találtam meg.
London egyik csücskében,a testvéremnél fogom tölteni a nyári szünetemet.Amikor ezt anyuék bejelentették az első gondolatom az volt,hogy végre lehetőségem támad találkozni a One Direction tagjaival.A tudat,hogy ezt a mondatot ki tudtam mondani hihetetlen volt,azonban most,hogy megérkeztem kezdenek elszállni ezek a dolgok..Az utcákon rengeteg ember van ,az én tekintetem csak is őket keresi,de hiába..
Az egyetlen reményem: még bő 3  hónapom van ,hogy mellém álljon a szerencse.

*Két hét múlva..*


Második hetem itt..Egészen megbarátkoztam Londonnal és ,hogy bevalljam most már nem is járnak a fiúk a fejemben..
De ami a mát illeti , pár napja összehaverkodtam az egyik szomszédunkkal Sara-val és elhívott egy clubba.A válaszon nem is gondolkodtam,most már ideje egy kicsit kikapcsolódni.
Éppen indultam zuhanyozni amikor megszólalt a csengő.Gyorsan lefutottam,szívtam egy mély levegőt majd kinyitottam az ajtót.
     -Szia! Na kész vagy már?-kérdezte Sara miközben szemei átfutották kinézetemet és nem voltak teljesen megelégedve..
     -Szia!Most indulok zuhanyozni,addig gyere be.
     -Oké de siess.20 perc és indulnunk kell! -kiáltotta utánam és lehuppant a kanapéra.
Mikor végeztem a zuhanyzással a szobámba indultam és az előre kikészített ruhát vettem fel.Egy elég rövidke,fekete-virágmintás egybe ruha és rá egy laza ingféleség.Persze a karkötők és nyakláncok sem maradhattak ki.Mikor ezt befejeztem a hajam következett.Enyhe hullámokat vittem bele és engedtem,hogy szabadon vállamra essenek az elkészült tincsek.Ezek után jött még némi kis smink és készen is voltam.

Viviana ruhája

Amikor óvatosan lesétáltam a lépcsőn Sara szeme és szája egyre tágult.
     -Még sosem láttalak így kinézni!
     -Pedig még fogsz!-mosolyogtam rá huncutan,majd fogtam a táskám és elindultunk.

Mikor megérkeztünk elcsodálkoztam.Ilyen jó clubbot még sosem láttam!Egyszerű volt és nagyszerű.
Fél óra múlva már teljesen elengedtem magam,de el kellet mennem a mosdóba.
Amikor kijöttem megigazítottam a sminkem és a hajam,majd vissza mentem a többiekhez.Már vagy tíz perce kint buliztam amikor eszembe jutott,hogy táskámat bent felejtettem.
     -Jaj ne!-mondtam magamban,biztos,hogy elvitték már,elvégre egy ilyen helyen elég sok olyan ember van.
Elkezdtem futni a mosdófele,hátha még ott van.
Számítottam rá..a táskám sehol..Átgondoltam mik voltak benne és a testemen átremegett valamilyen hullám..Benne volt minden iratom, a kedvenc emlékeim és a nem rég kapott telefonom is..
     -Nekem végem..-szólaltam meg rekedtes hangon és szemeim már elengedtek egy könnycseppet.
Ekkor láttam egy embert éppen elsétálni,utána futottam hátha ő látott valamit,valahogyan meg kell találni a táskámat!!
Odaértem és gyengéden megböktem a vállát.Még nem fordult meg de már kezdtem a mondanivalómat.
Aztán a mondat felénél tartottam és megfordult..Döbbenetes látvány fogadott.Ezt nem hiszem el!
Szavaim megremegtek,éreztem ahogy a füleim elvörösödnek és még mindig nem hittem el,hogy ő áll előttem..