3.fejezet-Köszönöm

Sziasztok! Itt vagyok egy újabb fejezettel..
Remélem tetszeni fog,de van egy feltételem: csak 5 visszajelzés után fogom megírni a következőt legyen az jó vagy rossz.Tudni akarom a véleményeteket és aszerint írni a következőt! :)
De akkor nem is húzom tovább a szót,jó olvasást!

Út közben elég feszült voltam és gondolom ez meg is látszódott.Nem "faggatott" tovább ,bekapcsolta a rádiót...

Megtörtem volna a csendet ,de egyszerűen egy hangot sem tudtam kiadni.Út közben a karkötőimet birizgáltam ,majd megláttam az ismerős házat.

     -Ez lesz az!Megérkeztünk -mondtam és elkezdett lassítani. Rossz volt belegondolni..Itt volt az egyetlen alkalmam,hogy Niall-t megismerjem ,erre ilyen beszari vagyok.Mellesleg pár másodperc múlva megáll a ház előtt én kiszállok és onnantól mindketten éljük tovább az életünket,mintha mi sem történt volna.Elszúrtam..Bárcsak visszapörgethetném az időt.

     -Szóval itt laksz?Szép ház - mosolygott rám és megállt a házunk előtt,az út szélén.

     -Igen! - jött ki automatikusan a számon..Pedig nem is itt élek..- Hát..köszönöm,hogy elhoztál,ez nagy segítség volt.-nevettem fel

     -Szívesen! És..örültem,hogy megismertelek -mondta bátran miközben leállította a kocsit én meg totálisan bepirultam.

     -Én is- mondtam remegő hanggal. - És még egyszer nagyon köszönöm,hogy segítettél..és igazából köszönöm az egész mai napot is.Nagyon jól éreztem magam - vigyorogtam lehajtott fejjel.Ekkor már egészen feszült volt a hangulat.

     -Nincs mit.-nézett mélyen a szemembe én meg az övéibe,de valamiért nem bírtam tovább..itt az ideje mennem..

     -Szia.-szálltam ki a kocsiból,tekintetem lefelé szegezve,rózsaszín pírral arcomon és egy enyhe mosolyt is elengedtem.

     -Szia! -nézett utánam majd beindította a motort és kezdtek gurulni a kerekek.

Ennyi volt..mondtam magamban és megálltam az ajtó előtt..néztem,ahogy Niall egyre távolabb kerül tőlem és legszívesebben utánafutottam volna.Letért egy jobb oldalt lévő utcában és véglegesen eltűnt..Nahát..gratulálok Viviana..

Aztán egy apró mosoly tűnt fel az arcomon.Végül is ezt leszámítva szuper volt ez a nap.

Beléptem az ajtón és mindenki szeme rám szegeződött,de ez most nem érdekelt..levetettem a táskám , a cipőm és felfelé vettem az utat.

Átöltöztem-mivel nekem mindig ez az első dolgom ha hazaérek-és lefeküdtem az ágyamra.

Hogyan is történhetett ez meg? Ilyen kegyes lenne a sors? El sem hiszem..olyan édi volt ..vajon azért segített mert tetszem neki? Áh mondjuk nem ,csak egy lány vagyok aki elvesztette a táskáját és megsajnált..de akkor is..a végén olyan feszült volt a hangulat..De a számomat sem tudta elkérni..még a teljes nevemet sem tudja..és azt hiszi,hogy itt lakok..Ha ezt megtette a sors..akkor remélem még máskor is találkozom Vele..

Az álmélkodást a telefonom csengőhangja szakította meg.Megnéztem a kijelzőt és Sara nevét mutatta..

     -Halló? 

     -Szia!Hát te hol vagy? Már hazamentél nélkülem? -kérdezte értetlenkedően.

     -Hát..hazakellet jönnöm egy fontos dolog miatt.Bocsi,meg ígérem ,hogy holnap reggel mindent elmondok,te is nagyon fogsz neki örülni!-váltott át a hangszínem vidámabbra.

     -Hát remélem,hogyha már itt hagytál az megérte..-kuncogott fel.-Amúgy nem hiányzik a táskád?

     -Jaj tényleg,képzeld azt valaki ellopta!

     -A-a ! Itt van nálam,az egyik haverom találta meg.Szerencséd van! -mondta felemelően.Ez jól esett.

     -Tényleg?Erre nem számítottam. Megköszönnéd neki a helyemben? 

     -Persze!De most indulnom kell haza,majd mesélsz!!Szia!

     -Oké!Szia!-tettem le a telefont,de nem véglegesen.

Eszembe jutott ,hogy fel kéne hívnom az egyik legjobb barátnőmet Ginát.

Ha tetszett a fejezet kérlek jelezzétek! :)