2. Fejezet - Vele

Sziasztok!Hát íme a második fejezet,ez már kicsit izgalmasabb lesz mint az előző.
Remélem tetszeni fog,jó olvasást :)

Akárhogyan néztem,a szemeim nem tévedtek.Niall James Horan állt előttem.Amikor megfordult nem éreztem semmit,egyszerűen nem tudtam elhinni.Mintha leállt volna a szívem és csak a szemem létezett.Minden másodperc hosszúnak tűnt,amikor viszont tényleg hittem a szememnek százezer gondolat futott át rajtam.Döbbentség,Izgalom,Öröm,Meglepettség,Szédültség és még sorolhatnám egy fél napig.
Eközben észrevétlenül de valamilyen módon már elmondtam a mondatot.
Gyönyörű volt.És hagyta,hogy észhez térjek.
     -Ellopták a táskád? -szólt hozzám a világ legszebb hangjával.
     -Úgy tűnik.. - válaszoltam és kezdtem összeszedni magam.
     -Szívesen segítek megkeresni..Ha gondolod -mosolygott rám együtt érző mosolyával és ez volt az a pont amikor az ájulás kerülgetett.
    -Oké -válaszoltam ezzel a gyenge válasszal.Beszívtam a levegőt majd szaggatottam fújtam ki,mint aki nemrég sírt. -Köszönöm -tettem hozzá
Elindultunk a mosdó fele szótlanul,a földet bámulva.Én akartam megtörni a hallgatást,de ő beelőzött.
     -Amúgy..Niall vagyok -nézett mélyen a szemembe és várta a válaszomat,ami a lehető legrosszabb volt.
     -Tudom -mosolyogtam rá,de belül lefagytam.Hogy mondhattam ilyet??
     -És Te?
     -Ja tényleg.Én Viviana. -mutatkoztam be és felnevettem..Ez ciki volt.
Mikor átnéztük a mosdókat,kimentünk a bulizók közé és őket kérdezgettük.Olyan aranyos volt és megértő.Segít nekem ahelyett,hogy szórakozna.
     -Hát..úgy látszik ezt már valaki elvitte.. - nézett rám és a száját "egyenesbe" helyezte. -Mi volt benne?
     -Mindenem -gondolkoztam el a földet pásztázva..
     -Az szar.Már bocsi -kuncogott fel. -Itt élsz Londonban?
     -Igen -néztem mélyen a szemébe.Én hülye,ő kérdez egy csomót én meg ilyen egyszavas válaszokkal felelek.Hogy lehetek ilyen?
     -Ömm..meghívhatlak egy italra? -kérdezte én eközben nem is tudom.Félig elájultam és..fogalmam sincs,de nagyon sokkolt ez a kérdés.Pont ő és én és most és áá.A szívem olyan gyorsan vert mint talán sose,már éppen kezdtem megszokni a jelenlétét most meg egy ilyen kérdéssel jön.
     -Persze! -pirultam el.
Leültünk a pulthoz és elkezdtünk beszélgetni és vajon miről? Hát persze,hogy a One Directionról.Sok mindent tudtam meg róluk és pár perc múlva már teljesen "normálisan" viselkedtem vele.Persze még mindig nem hittem el,hogy vele csevegek,de már bő mondatokkal válaszoltam és nem is pirultam..annyira.
   -Tényleg! -szólalt fel hangosabban. -Lehet,hogy hülyén fog hangzani de megadod a számod?Ha felhívom ,lehet,hogy valaki felveszi és megtudjuk hol van.
     -Tényleg!De okos vagy -mosolyogtam rá elég bugyután.
Lediktáltam neki a számot,felhívta és semmi.Majd próbálta másodszor de akkor sem volt reakció.Miközben ütötte be a számokat a telefonjába elég időm volt,hogy átszemléljem.Lenyűgöző volt.Hogy tud valaki ennyire cuki lenni?
     -Semmi. -mondta,de nem aggódtam,a szavai inkább megnyugtattak.
Eközben a club létszáma jelentősen csökkent és ekkor jött egy újabb váratlan mondat.
     -Ideje menni.Haza vigyelek?Úgysincs pénzed taxira.- Nevetett fel gúnyosan.
Itt végem.Egy kocsiban vele?Ez most komoly?Mit csinálnánk?Amilyen hülye vagyok biztos valami marhaságot találnák ki és rontanám a helyzetet.Amúgy is ott van Sara, vele mi lesz?Elég bunkó lennék,ha nélküle mennék haza. De egy ilyen ajánlatot nem utasíthatok vissza.De miért ilyen kedves velem?
     -Köszi,már éppen elfelejtettem a táskás ügyet!-kacagtam fel. -De ha ráérsz,akkor benne vagyok-mosolyogtam rá és éreztem ahogy vörösödök.
     -Jajj bocsi -nézett rám boci szemekkel és egy féloldalas mosollyal.
 Ezt nem hiszem el, sose gondoltam volna,hogy valaha Niall Horan kér tőlem bocsánatot.
Ezek után kisurrantunk a clubból és beszálltunk a kocsiba.Megmondtam neki a címet és elindultunk.