4.fejezet-Az első "randi"

Sziasztok!
Az előző fejezet kicsit rövidebbre sikerült,de most bepótolom ;)
Valamint köszönöm a visszajelzéseket,nagyon jól estek :)
Jó olvasást!

Tehát fogtam és bepötyögtem a számát.Kicsöng és..
-Halló!?
-Ááá szia Gina,nem hiszed el mi történt! -sikítottam bele a telefonba.
-Na mi, mondd már!
-Találkoztam Niall-al!! - folytattam szintén sikítva.Felemelő érzés volt ezt kimondani.
-Mi?? -visított bele a telefonba - Komolyan?? Nem hiszem el!
-Én sem! Olyan jó volt,még most sem tudom felfogni.
-De mi? Csináltál vele képet? Vagy kértél aláírást? És hol találkoztál vele?
-Nem... Egy clubban voltunk..Képzeld meghívott egy italra és HAZAHOZOTT!
-MICSODA?? Ezt tényleg nem hiszem el!Nem jó vicc..
-De hidd el nem viccelek! Így volt. -mondtam és elmeséltem neki mindent a-tól z-ig.
Sok ideig tartott még felfogta és mindent visszakérdezett.Végül egy fél óra múlva ő is elhitte.
Letettük a telcsit és ránéztem az órára.Már majdnem éjfél volt!Ideje mennem aludni.
Megmosakodtam,kicsit megfésültem a hajam és átöltöztem pizsibe.Csak hajnali 3-kor tudtam elaludni..gondolom az izgalomtól.
Reggel egy kutya hangos ugatására ébredtem.Még nyűglődtem az ágyban 10 percet,majd felkeltem és lesétáltam a konyhába.
Egy cetlit találtam a pulton:"Elmentünk vásárolni". Ez most jól jött,úgy is egyedül akartam lenni és még kaját is hoznak. Kivettem egy poharat a szekrényből és baracklevet töltöttem bele. Leültem a kanapéra és ismét a tegnapi nap járt a fejemben.Hihetetlen. Egy 5 perc gondolkodás után a csengő éles hangja szólalt meg.
-Ahj nemár.Már haza is jöttek? - mondtam halkan.
Oda tipegtem az ajtóhoz és kinyitottam.
A szemeim nagyra nyíltak.Álmodnék vagy ..vagy?
Niall állt az ajtóban.Nagyon jól nézett ki  ellenben én egy csipetnyi pizsiben álltam előtte.Egy rövid halványzöld nadrág és egy elég kopott lila top.Mellesleg nem rég keltem fel,képzelem hogy nézhettem ki...De miért jött ide?
-Szia!-mondta nagy mosollyal az arcán.
-Szia..Hát te? -dadogtam neki válaszul.
-Ömm..tegnap találtam a kocsimban pár karkötőt..gondolom a tieid nem? -kuncogott. Ez képtelenség.Olyan cuki.Pár karkötőért eljött újból ide..
-Ooh..tényleg..Bocsi,el is felejtettem.-pirultam el a lehető leghamarabb.
-Semmi.Ha már a táskád elveszett,a karkötőid ne vesszenek el.Lassan már semmid sem lesz.-húzódott az arcára egy féloldalas mosolyt.
-Igazad van -kuncogtam el magam. -Amúgy..a táskámat megtalálta az egyik barátnőm.
-Akkor mégsem kellenek a karkötőid? Szívesen megtartom őket.
-Micsoda?Mit csinálnál pár karkötővel? -kérdeztem már eléggé felszabadultam és persze kitört belőlem a röhögés.
-Megőrizném emléknek -mondta komolyabban és belenézett a szemembe ,én meg csak csendben álltam és nem tudtam erre mit kéne válaszoljak.Legszívesebben letámadnám,hogy jaj de cuki vagy és lesmárolnám de..úgy érzem így nagyobb esélyem van. Aztán felötlött egy remek ötlet.
-Nem akarsz bejönni?
-Nem szeretnék zavarni..gondolom neked is más dolgod van.
-Dehogyis!Nincs itthon senki és amúgy is itthon punnyadnék. -mondtam miközben fejemet hátrafordítva körülnéztem a házban..Kupi..
-Inkább menjünk el sétálni - tette fel az ajánlatot.Amikor értelmeztem a mondatot,két érzés is kavargott bennem.Öröm és egy kicsi bánat: Hogyan fogok elkészülni? Fél óra kéne még teljesen rendbe szedem magam,de annyit biztos nem várna..De megint automatikusan kijött a számon:
-Ez jó ötlet. -mosolyodtam el . -Csak..tudsz adni egy kis időt amíg elkészülök?
-Persze! -bólintott rá. - Addig megvárlak a kocsiban.
-Oké. - elindult a kocsi felé én meg gyorsan felfutottam a szobámba.

Huhh ,na mit vegyek fel? Valami laza kéne a sétához de mégis kicsit elegáns. Gyorsan kipakoltam az összes cuccot a szekrényemből és meg is találtam a tökéletes öltözéket. Szintén egy virágmintás felső és egy rövid farmernadrág.

Viviana ruhája

Ezzel meg is volnánk.Sajnos a hajamat most nem tudom ilyen hamar begöndöríteni,úgy hogy valami mást kell kitaláljak.Talán csak egy csatot tűzök bele és kész is.Ezek után megmostam az arcom és csak szempillaspirált vittem fel.Gyorsan lefutottam, ittam pár korty vizet és felvettem egy szandált. Ránéztem az órára és csak hét perc telt el azóta.Ilyen gyors voltam? Egész jó.

Kiléptem az ajtón és megláttam az ismerős autót.

Niall hátravolt dőlve és a szemei csukva voltak..Szerintem öt perc után azt hitte,hogy várhat rám még egy óráig..Elővettem a kulcsom és becsuktam az ajtót,majd elindultam a kocsi felé.

Amint kinyitottam az ajtót Niall egyből felpattant.Beültem és ő csak mosolygott előre nézve.Tudtam,hogy rajtam ,de vajon rossz vagy jó értelemből? Lehet,hogy fordítva vettem fel valamit és amiatt gyötri a nevetés.

-Min mosolyogsz ennyire?-kérdeztem én is elmosolyodva.

-Rajtad. -nézett rám. Nem kérdeztem meg,hogy miért..féltem a választól.

-És merre megyünk? Kocsival fogunk sétálni? -nevettem fel.

-Neem! -húzta meg az e hangot. -Van a közelben egy park.Csak odáig megyünk kocsival,ott pedig sétálhatunk.

-Értem -bólogattam majd elindultunk.

Út közben egymás kedvenc dolgait kérdezgettük és jól elvoltunk.Majd megérkeztünk a parkhoz.Niall leparkolt és kiszálltunk a kocsiból.

Annyira gyönyörű volt táj.Ilyet még sohasem láttam,nagyon örültem neki,hogy elhozott.
Elsőként a halastóhoz futottam oda.Nagyon szép és különleges halak voltak benne.
-Szép ugye? -kérdezte Niall
-Csodaszép. -feleltem neki és teljesen beleéltem magam a látványba amikor hirtelen meglökött hátulról.Persze fogott is de azt hittem bele esek és nagyon megijedtem. -NIALL!! -kapkodtam a levegőt. -Nagyon megijedtem! -Bár mondjuk megérte,mert mikor visszahúzott..az érintése..átremegett tőle a testem.
-Bocsi,de ezt muszáj volt. -nevetett hangosan majd a szigorú tekintetemmel találta magát szemben. -Naa tényleg bocsi,kiengesztelhetlek egy fagyival?
-Talán..igen -mosolyogtam rá.
Ő csokisat és málnásat kért én pedig dinnyéset és málnásat.
Aztán jött egy váratlan kérdés..