15.fejezet

Sziasztok!Itt egy újabb rész :) Remélem tetszettek az előzőek részek és fognak a továbbiak is.Ha ez így van akkor kérlek jelezzétek,hogy gyakrabban legyen energiám részt hozni,mert a pozitív visszajelzések feltöltenek,persze ha van valami tippetek vagy valami nem tetszik azt is leírhatjátok.
Jó olvasást!

Mosolyogva csuktam be az ajtót Niall után ,amikor anya letámadott.

-Viviana erről szó sem lehet!Egy sztár?Tudod milyen nekik az életük? Százmillió ezer lány közül választhatnak,téged is csak szórakozásra fogott ki aztán majd eldob mint egy rongyot.Nem engedhetem meg,hogy miatta menj ki Londonba. Erről tegyél le,nem mész sehova.-

-Mivan?Anya attól,hogy van pár ilyen fiú nem mindegyik olyan.Niall nagyon rendes és igenis ki megyek hozzá.

-Pláne egy fiúcsapatból ,azok főleg ilyenek,felelőtlenek,csak szórakoznak a lányokkal.A rajongók is kikészítenének meg a paparazzik,újságírók.Faggatóznának aztán mindenféle mocskot elhordanának.Te nem leszel ilyen!-emelte fel a hangját.

-Anya neked ezekről fogalmad sincs.Láttad Niallt?Hogy tudnád róla ezeket elképzelni?Majdnem egy hónapja ismerem,de nem nyúlt hozzám úgy hogy bántott volna.És ha szórakozásból kellenék neki,nyilván nem jött volna értem Magyarországra.-üvöltöttem már én is.-Amúgy meg a bandából már két fiúnak is van barátnője és ők is normális életet élnek.Mindent túldramatizálsz. Csak egy esélyt adj-daráltam neki a szavakat.Ezt nem teheti meg.Attól,hogy valamit a fejébe vesz az nem úgy van.Most sikeresen elrontotta a legnagyszerűbb napomat.

-Figyelj,Niall tényleg rendes fiú.-mondta apa nyugodtan anyának.

-Honnan veszed?

-Beszélgettem vele és tényleg szereti Vivianat.Adj nekik egy esélyt tényleg.Nem is ismered.

-Igen!Ő nem iszik,nem cigizik,nem kábítózik és nem néz úgy a lányokra mint egy játékszer.-szóltam közbe.

-De akkor is egy sztár.Méghozzá elég nagy.A rajongók fenyegetőzni fognak veled,veszélyben leszel.-kötözködött anya,de már lejjebb vitt a hangerőn.

-Hidd el jól fogja magát érezni és nem lesz baja.Attól még az a lehetőség jár nekik.-mondta apa és teljesen igaza volt.Hogy tudja meg anya ha még esélyt sem ad?

-Hát rendben.-Mondta anya de látszott rajta,hogy még jönne belőle.Most csak visszafogta magát, látva,hogy kettő az egy ellen,nem adunk neki igazat.-De egyszer szeretném ha eljönne hozzánk ebédelni.Megakarom jobban megismerni.-Ezzel elindult a konyhába,tudatva,hogy már csak azért is övé volt az utolsó szó.

Kifújtam a levegőt,az ingerültséget,a stresszt ami még bennem maradt majd szobámba vettem az irányt.

Még éreztem a feszültséget ezért fogtam a törölközőt és fürdeni indultam.Ott talán megnyugodhatok.

***

Reggel magamtól ébredtem,végre kialudtam magam.Kimentem a fürdőbe,megmostam az arcom,megfésültem a hajam és a konyhába mentem.Egy cetlit találtam a pulton:

 "Elmentem vizsgálatra.Jó legyél"-írta anya.

Apa dolgozik,szóval végre egyedül lehetek.Készítettem magamnak egy szendvicset és beültem a tv elé.

Niallt is nemsokára felhívom,lehet,hogy még alszik,bár már tíz óra.

Megettem a szendvicsem és éppen a konyhába startoltam amikor csöngettek.Letettem a tányérom és lassan nyitottam az ajtót. A kint állóra azonnal rávetettem magam és nyomtam egy puszit az arcára.

-Ez mi volt?-kérdezte értetlenkedve mosollyal az arcán.

-Hát..ez egy jóreggelt puszi.-pirultam el,erre megcsókolt.Egész jól indította a napomat.-Na és ez mi volt?-kérdeztem én is értetlenkedve.

-Ez egy jóreggelt csók.Ha te már úgysem adtál volna ,én megtehetem nem? -megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.Elvarázsolt.Valahogyan belém látott és ez meseszerű volt.Ilyet még senkinél sem tapasztaltam.

-Hé, szóval azt mondod,hogy én nem adtam volna? -húztam beljebb.Egyik kezemmel átnyúltam rajta és belöktem az ajtót.Számat gyorsan az övéire helyeztem és ő is viszonozta ezt.Kezeit először hátamra rakta,majd egyre lejjebb csúszott ,végül a fenekemnél kötött ki.Én ezt ugyanígy csináltam,csak az én kezeim felfele vették az irányt,hátától a tarkójáig.Nyelveink utat törtek egymásnak ,majd lassan elváltunk.

-Na? -kuncogtam.

-Ez így reggelre feldobott.-mosolygott ő is.

-Amúgy mit hoztál magaddal?-kérdeztem és a nappali fele vettem az irányt

-Miért?-jött utánam lassan.

-Tegnap este gondolkodtam és ha benne vagy elmehetnénk egy kicsit várost nézni.

-Ez jó ötlet.És hova?-ült le egy székre.

-Zugligeten van egy libegő és onnan rálátni a városra.Gyönyörű látvány az erdőn keresztül és visszafele felmehetnénk a Gellért-hegyre.Onnan is rálátni Dunára és van ott egy tök nagy szobor. -mondtam lelkesedve.Remélem tetszeni fog neki és alig várom,hogy jó élményei legyenek Magyarországgal is kapcsolatban.

-Én benne vagyok,itt van a kocsim is,szóval ha akarod akár indulhatunk is.

-Remek,akkor megyek öltözni és mehetünk.-mondtam miközben felpattantam a székről.

Szobámba érve megakadt a szemem az új kötött pulcsimon,ami nem is volt olyan új,de még sosem vettem fel sehova,tehát itt az ideje. Fehér volt keresztezve kék csíkokkal hozzá pedig egy rövid farmert vettem.

Szempillaspirált tettem fel és készen is voltam.           

Berobogtam a szobába ahol Niall vigyorgó arccal várt.

-Gyönyörű vagy.-mondta és nyomott egy puszit a homlokomra.Néha sokkal jobban esik ez az aranyos kis puszi mint egy vad csók.Imádom Niall-ben,hogy így ráérez a dolgokra.

Tíz perc múlva,miután összepakoltunk már a kocsiban ültünk és elindultunk.

***

-Viviana én még sosem ültem libegőn.-mondta Niall mikor felugrottunk az úgymond "repülő székekre."

-Akkor élvezni fogod.-kacsintottam rá.

Nagyon romantikus volt ahogy a hegyről libegtünk lefele egymás kezét fogva,látva a napsugarakkal átvilágított várost.Csak ketten voltunk és körülöttünk a fák és az éneklő madarak. 

Az út közepéig csak fényképezkedtünk és gyönyörködtünk majd elkezdtünk beszélgetni.

-Hol fogsz lakni Londonban?-kérdezte Niall komolyabban.Érdekes kérdés,de nyilván érdeklődni szeretne,ami teljesen természetes.

-Hát...pár hónapig még talán a testvéremnél ..ha beengednek.-viccelődtem.-aztán keresek munkát és kiveszek valamilyen albérletet.

-Albérletet fogsz fenntartani 16 évesen?-húzta fel az egyik szemöldökét.

-Hát..nagyjából.. igen,de itt még talán eltartani se tudnám magam.

-De itt itt van a családod.Ők eltartanak és ez teljesen más.

-Pont ez az..nekik is könnyebb lesz..de nem értem mire akarsz kilyukadni..-mondtam feszülten.Tényleg nem értem.Lehet,hogy mégsem akarja,hogy kimenjek.Hogy mégsem érzi olyan jól velem magát.Vagy esetleg csak félt?De ha itt maradnék a családomnak nehezebb lenne eltartani,valamint majd munkát is nehezebben találnék.Nem is beszélve arról ,hogy nem bírnám Niall nélkül.Londonban ezzel szemben velem lenne Niall és normális munkát vállalnék..és talán 16 éves vagyok ,de...de nem tudom..

-Viviana..-fújta ki a levegőt.Félek.Valami olyasmit akar mondani ami elég komoly és ő is fél tőle.

-Szeretném ha odaköltöznél hozzánk.-amint kimondta megkönnyebbültem.Persze ennek nem nagyon örülök,hogy ő akar úgy mond eltartani,de azt hittem sokkal rosszabb lesz.Talán egy féloldalas mosolyt is eleresztettem.Niall láthatta rajtam ,hogy erre nem tudok mit szólni ezért folytatta.

-Akkor nem kellene munkát keresned és mi befogadnánk.Nem csak hónapokra.

-Niall...ez ..ez..

14.fejezet

Sziasztok.Az előző fejezet kissé unalmas és hosszú lett,de itt jön egy váratlan esemény:)
Remélem tetszeni fog,jó olvasást :)

-Ideje kelni! -szólt anya,de rosszul estek szavai,mint minden reggel amikor kelt.Fejemet párnámba ástam és még 10 percig lazsáltam.
Kikelve az ágyból hamar rendbe szedtem magam és felöltöztem egy rövid farmernadrágba és kopott ingbe.
Kimentem a konyhába ahol anyáék egy ismeretlen férfivel egyeztettek és papírokat írtak alá.Sejthettem ki az.
Nem akartam beleszólni,így az erkély felé vettem az irányt.Tudtam,hogy ma reggel még elhagyjuk a házat így elakartam búcsúzni ettől a helytől is.
Elbúcsúztam a tájtól,a falaktól és minden kis porszemtől is ami az erkélyen volt.Pár könnycseppet is elengedtem amikor anya jött oda hozzám.
-Hm..nekem is hiányozni fog.-mosolygott.-De sajnos most indulnunk kell.-simogatta a vállam majd bement.
Pár percre rá én is követtem a teljesen üres házban majd kiléptem az ajtón és a kocsinkba ültem.
Apa pár perc múlva szintén beült és szótlanul elindult.Út közben becsuktam a szemem,nem akartam sírni.

***

Az új ház negyed órányira volt a régitől és nem is volt olyan rossz mint amire számítottam.Meglepődöttségemre még nagyobb is volt.Anyáék azzal magyarázták,hogy itt kevesebbet kell majd fizetni és így teljesen megéri.

Az előszobába volt minden csomagunk letéve ,nagy fekete zsákokba.

-Na ,most lemegyünk az ágyadért,mindjárt jövünk.-mondta apa ,de én rászegeztem egy nem pont ideillő kérdést.Muszáj volt,egyszerűen kidőlt belőlem.

-Apa!Akkor..A London-os ügy..?-néztem rá reménykedve.Pár pillanatig csak halványan mosolygott.

-Bele egyeztünk!-Mondta.Nem hittem a fülemnek.A boldogsághormonok össze vissza áramoltak testemben aminek eredménye az lett,hogy ráugrottam apára.Agyon pusziltam,közben hadarva a köszönöm szavakat.Sikítottam és ugráltam ,majd megölelt.

-Na de most tényleg lemegyek.Addig pakolj ki a "szobádban." A polcok már ott vannak.

-Rendben. -vágtam rá,mert ebben az állapotban ,madarat is fogathattak volna velem.

Felcipeltem a szobámba két nagy zsákot és ledobtam.Kinyitottam őket,de nem bírtam az adrenalinnal és újra felsikítottam. Dúdoltam és táncoltam,így  pakoltam ki a kisebb dolgokat a zsákból a polcra.

Ajtócsapódást hallottam.

-Ilyen hamar felhoztátok? -kiabáltam,mert tudtam,hogy apáék azok.Nem válaszoltak,de gondoltam,hogy is válaszolnának,ha mindjárt megszakadnak az ágyam cipelésében.

Tovább dúdoltam ,majd hirtelen két erős kéz fogta meg a derekamat.

-Minek örülsz ennyire?-kérdezte mély hangon az illető és hallani lehetett,hogy mosolyog.Azonnal megfordultam.

Nem,most komolyan nem hittem a szememnek.Ennyire hiányzik,hogy képzelődöm? Vagy csak álmodom?

Ő állt előttem szőke tincseivel,gyönyörű szép kék szemeivel.

-Niall!-futottam az öleibe.A boldogsághormonok,nem bírtak tovább bennem tartózkodni,könnycsepp formájában távoztak szememből.Össze-vissza habogtam,még mindig nem hittem el a helyzetet.Ő itt van Magyarországon,az új lakásban állunk és ölelkezünk.Ennél nagyobb meglepetés nincs a világon.Idejött és még a címemet se tudta,azaz valahogyan megtudta,de ez annyira csodálatos.Szó szerint egy csoda.

Fejem búbját simogatta és nyakamba suttogta,hogy "Látod,itt vagyok."

Nem akartam kibújni öleléséből,örökké csak szorítottam volna és soha nem engedtem volna el.Ekkor megfogta államat és felemelte.Ekkor szembesült ,az arcomon lefolydogáló könnycseppekkel.

-Te..te sírsz? -kérdezte és elmosolyodott.Letörölte a könnycseppeket és ajkait az enyéimre tapasztotta.Ajkaink lágyan cirógatták egymást,mégis szenvedélyesen.Ez teljesen más volt mint az első csók.Éreztem,hogy most már összetartozunk,és ez nem csak egy szingli csók volt.

Egyik kezével a csípőmet,másikkal a hátamat simogatta lassan.Az én kezeim oldalról és hátulról túrták szőke haját.Nem törődtem a körülményekkel ,csak ő volt és én.

-Hogyhogy eljöttél? -kérdeztem nagy vigyorral az arcomon,még mindig a boldogságtól.

-Azt hiszed bírtam volna nélküled? Még aznap megvettem a jegyeket,de csak 2 nappal későbbi gépre fértem be,így jöttem ma.

-Óh Niall.-öleltem meg újra. -Én sem bírtam volna nélküled és pont ezért intézkedtem és van egy nagyon,nagyon jó hírem. De előbb még egy kérdés..Hogy találtál rám?

-Ez könnyű volt. -kuncogott.-Bár először a régi lakásotokhoz mentem és ott mondták meg a pontos címet.

-És hány napig maradsz?-kérdeztem aggódva,de alig vártam,hogy leleplezzem a nagy hírt.

-Csak 4 napot kaptam..-mondta szomorúbb hangnemmel.-Vivana..én nem maradhatok és nyilván neked itt a helyed..,de nekem szükségem van rád..-láttam arcán az aggodalmat és,hogy tényleg nem tudja megoldani a helyzetet,ezért beleszóltam.

-Tshh! Képzeld..azaz figyelj én kiköltözhetek Londonba.-engedtem ki végre magamból.Arcából ítélve először ledöbbent,majd mosolygott de nem igazán hitte el. -Ott fogok veled lenni. -mondtam vigyorogva.Még gondolkodott pár percig majd kifújta a levegőt.

-Úgy szeretlek. -mondta,majd arcomat kezei közé szorította és röviden megcsókolt.

-Öhm..nem akarok zavarni,de róla nem meséltél.Ki ő?  - lépett be a szobába apa és cseppet sem repesett az  örömtől,látva,hogy lánya végre talált egy normális fiút.Őszintén nem nagyon érdekelt,hogy mit gondol.Megfogtam Niall kezét és odamentem elé.

-Ő Niall.Londonban ismertem meg és..én szeretem.

-És Londonból jött ide érted? -vágott közbe,kikerekedett szemekkel.

-Igen...és..hát..ő hogyan is mondjam..ez így hallásra fura,de ..ő egy híres banda tagja..-nyeltem egy nagyot.-A One Direction-é..

-Jaj akikért úgy odavoltál?-kérdezte apa humoros hangnemmel de én teljesen beégtem.-Apaaaa! -szóltam rá sértődötten.

-És miatta akartál kimenni Londonba?

-Nem akartam...Akarok és nagy részben igen,de ezt már megbeszéltük ,ott nekem sokkal jobb.

-Hát Niall..ha kimegy a lányom ,ugye fogsz vigyázni rá?

-Hát persze Mr.Springs..Soha nem fogom elhagyni.-nézett rám gyönyörűen csillogó szemeivel és egymásra mosolyogtunk.

-Ennek a kijelentésnek örülök,de ezt még meg kell beszélnem az anyjával ,ez egy nagy döntés..

-Természetesen megértem. -mondta Niall komolyan.Nagyon cuki volt és annyira felelősségteljesen beszél rólam.Ez esik a legjobban.Ilyen fiúról álmodtam jó pár éve és most itt áll mellettem.

-Hahó.- lóbálta a kezét előttem Niall.

-Ööö bocs.Elbambultam? 

-Kicsit.- adott egy puszit a homlokomra. 

-Most hol fogsz megszállni? -kérdeztem hirtelen.

-Én már mindent elintéztem,ne aggódj. -mosolygott huncutan. -Na de,ahogy látom el kell a segítség,szóval pakoljunk.

-Ahh most komolyan? -görnyedtem össze.

-A cuccaid nem fognak a helyükre sétálni.-erre elkezdtem kicsit nyafogni.

A helyzetet egész jól megoldotta.Engem odaállított a polchoz ,ő pedig a zsákoknál állt.Egyenként pakolta ki belőle a cuccokat és odadobálta nekem,mire én elhelyeztem őket az új bútoromon.Ez így ment pár óráig,közben persze beszélgettünk.Én egyfolytában csak bámultam őt,mert még mindig csodának tartottam a jelenlétét.Késő délután anyuék rendelni akartak 2 pizzát,de rábeszéltem őket 3-ra Niall kedvéért.Nehogy már az első nap éhezzen.Estére pont megérkezett és megvacsoráztunk.

-Szerintem én most megyek.Örülök,hogy megismerhettem önöket.-állt fel az asztaltól.Eleinte nem akartam,hogy menjen,de már beesteledett és egész nap segített.Neki is kell a pihenés,meg ugye a szállását is meg kell találnia.

-Kikísérlek. -álltam fel én is.

Az ajtónál álltunk meg.

-Niall én annyira köszönök mindent.Hogy kijöttél,hogy segítettél és,hogy itt vagy.Annyira jó volt a mai nap.És te tetted azzá.Hogyan köszönhetném meg?

-Ezt nem kell megköszönnöd.Én is jól éreztem magam és már megháláltad.Kiköltözöl Londonba jó formán miattam.Ennél nagyobb ajándék nincsen.-Szavai nagyban hatottak rám.Alig várom,hogy kiköltözzek és..együtt legyünk.

-Na de ha már itt tartunk a pakolásért cserébe kaphatnék egy jóéjt puszit? -akaratlanul is felhúztam a szemöldököm.Annyira aranyos,hogy az már elmondhatatlan.Lassan odahajoltam hozzá és egy csókot leheltem az arcára.Nem a szájára,hiszen puszit kért,de ezt talán elkiabáltam.

-És esetleg egy jóéjt csókot? -mosolygott huncutan.

-Hmm..már kaptál egy puszit..máskor gondold meg mit kérsz. -nyitottam ki az ajtót vigyorogva.

-Rendben ezt megjegyeztem.-sétált ki az ajtón.

13.fejezet

Sziasztok!! Hát itt vagyok egy új résszel és igen, végre megcsókolta egymást Viviana és Niall.:)
Remélem tetszett az előző fejezet,azonban most egy kicsit unalmasabb jön,de ezt is csak a következmények érdekében.
Jó olvasást :)

"A Magyarországra tartó repülőhöz a felszállást kezdjék meg." Hangzott el a bemondóból,bár pontosan nem ezt mondták,de nem tudtam rá figyelni.

-Nem akarok elmenni.-mondtam könnyes szemekkel Niallnek.

-Tsssh!-nyugtatott.-Most fel kell szállnod..-mondta bűnbánóan pár perc nyugtatás után.

-De Niall.Én nem akarlak itt hagyni.-mondtam az egyszerű szavakat,de sokkal többet éreztem. Nem fogom kibírni nélküle,abban biztos vagyok.És fogalmam sincs,hogy mit tegyek.Szememből már szinte záporoztak az apró könnycseppek.

-Meg fogjuk oldani rendben?Nem lesz semmi baj.-mosolygott rám,de erőltette.Ő is aggódott ez látszott rajta..és az egészért én vagyok a hibás..-De most fel kell szállnod a gépre.-folytatta.Pár percig csak álltunk és gondolkoztunk majd véget vetettem a csendnek egy halk beleegyezéssel.

-Hát..-szólaltam meg nehezen.-Rendben..De nagyon hiányozni fogsz.-bújtam újra a karjai közé könnyes szemekkel.

-Nekem is. -súgta és egy puszit nyomott a homlokomra.Ezzel óvatosan ellökött magától,jelezve,hogy menjek.Bólintottam és elindultam. Beálltam a sorba a többi ember mögé ,akik szintén Magyarországra tartanak..Pár percig a földet pásztáztam és nem bírtam ki ,hogy ne nézzek rá.Szemét neki is könnyfátyol borította ,bár ő erősebb volt mint én.

Lassan az ellenőrző kapuhoz értem,ahonnan már nincs vissza út.Az előttem lévő ember gond nélkül elhagyta és én jöttem soron.Pár percre lefagytam és csak bámultam ki a fejemből..

-Hölgyem! Ön következik..-szólított fel az őr.Pillantást vetettem Niallre,akinek a szájáról a "Menj" szót olvastam le.Visszafordultam,átmentem a kapun,ahonnan egyenesen a géphez vezetett az út.Mielőtt véglegesen is eltűntem volna a kanyarban utolsó szemkontaktust váltottam Vele.

A gép közepén kaptam helyet,legtávolabb az ablaktól így esélyem sem volt látni őt..Ezután még negyed óráig  csak ültem és vártam,hogy felszálljon a többi ember és helyet foglaljon.Indulás előtt a stewardessek megkértek mindenkit,hogy kössük be az övünket,majd felszálltunk.

*

-Hölgyem pár percen belül megérkezünk.-ébresztett fel egy másik légikisasszony.Ezek szerint elaludtam..képzelem,hogy nézhetek ki agyonsírt és álmos szemekkel.

-Már Magyarországon vagyunk? -kérdeztem 

-Igen,10 percen belül leszállunk.-Mondta megértően én pedig megköszöntem.

A gép kerekei megérintették a magyar földet és feleszmélt bennem az ismerős táj.

Kiszállásnál szinte minden ugyanúgy rendeződött majd kiértem a terminálba,ahol a családom várt.

Eleinte nem akartam rájuk nézni,nem haragból,csak nem akartam,hogy lássák az arcom.Túl hosszú lenne ezt az ügyet elmagyarázni nekik,meg ugye állítólag ennél nagyobb problémánk is van amiről én még nem tudok.

Azért kíváncsi vagyok rá,hogy mi is az,amiért elszakítottak Londontól.

-Kicsim!-futottak oda hozzám és nagy családi öleléssel köszöntöttek.

-Sziasztok! -mosolyogtam végre őszintén.

-Na miújság? -kérdezte apukám vigyorgó arccal.

-Velem?Én majd mesélek jó sok mindent,de először azt szeretném megtudni,hogy miért kellet hazajönnöm.-mondtam nyugtalan hangnemmel és a teintetem sem mutathatott valami nagy együttérzést..

-Nem érne rá otthon?-kérdezte apa,mire én rávágtam,hogy nem.

-Hát..ha ennyire kíváncsi vagy...Azért hívtunk mert szedelőzködnünk kell..-mondta anya a földet pásztázva..

-Öhm..mi?-kérdeztem ugyanolyan értetlen és sértődött hanggal.

-Kiköltöztetnek minket 4 napon belül.Most nem térünk ki rá,hogy miért,de a lényeg,hogy,már találtunk egy másik lakást.Holnap kezdünk átcuccolni..-folytatta..

Ledöbbentem.Sokféle gondolat futott át az agyamon.Az előzmények,a következmények,a szobám..örökre el kell hagynom,azt a helyet ahol a legtöbb időt töltöttem? Az ismerős utca,a környék..a házunk előtti eperfa,a helyi madarak csicsergő hangja.Ezt mind fel kell adnom?És holnap pakolunk? Ennyi időt adnak,hogy elköszönjek a legkedvesebb helytől számomra..Anyáék előtt talán nem mertem,de belül már rég sírtam..

Ekkor jött egy olyan érzés amit nagyon ritkán érzek..Egy erő ,ami azt sugallta ,hogy erősnek kell lennem..pár percig hittem is magamban,de ez az erő elszállt..

Anyukám ,látva,hogy nem valami fényesen érintett a dolog,indulásra szólított.

Út közben a következményre és Niallra gondoltam.Kifogtunk egy piros lámpát ahol egy hajléktalan jött oda pénzt kérni..Vicces,de most úgy érzem,hogy neki is jobb sorsa van mint nekem.Mikor zöld lett a Lágymányosi-hídon keltünk át.Szemem megakadt a Kopaszi-gátnál csillogó Duna vizére. Ide egyszer el kell hoznom Niallt.Gyönyörű és romantikus hely.Mielőtt hazaértünk kaptam egy sms-t is Tőle,amiben megkérdezte,hogy megérkeztem-e és üzente hogy hiányzok neki.Jól esett ez az üzenet,most már nyugodtam tudtam elaludni..

Veszekedésre ébredtem.Amikor ránéztem az órára  éjfélt mutatott.Próbáltam visszaaludni,de a hangok elnyomtak mindent;Anya és apa veszekedtek,de,hogy pontosan miről nem értettem,így gondoltam kicsit hallgatózok.

-Egy ember pénzéből nehéz eltartani 4 másikat,tudod? -kiabált apa anyára.

Eltartani...ez a szó kattogott a fejemben,amikor eszembe jutott egy ötlet.Így anyáék dolgát is megkönnyítem és a magamét is.Holnap elmondom nekik,mert most biztos nem értenék meg...Visszafeküdtem és pár percen belül el is nyomott az álom..

Az asztalnál ülve némán fogyasztottuk a reggelinket.Ez az utolsó közös pillanatunk ebben a házban.Ezután már pakolni kell és búcsúzni,ami nem lesz valami könnyű..

-Anya,apa..-szólaltam meg rekedtes hangon. -Van egy ötletem..ami..hát hogy is mondjam egy jó ötlet.-eresztettem el egy apró mosolyt.

-Na mi az? -kérdezték szinte egyszerre. Nyeltem egy nagyot és elhatároztam,hogy akár tetszik nekik, akár nem ,ezt megvalósítom.Így már könnyebb volt kimondani.

-Kiköltözök Londonba.Úgy nektek is könnyebb lesz,eggyel kevesebb embert eltartani és kint én is jól éreztem magam.Beiratkozok egy suliba és le is van tudva minden.-könnyebb volt mint gondoltam.Az reakciókat figyelve aggódottságot láttam,de elkaptam a szemükben valami mást is; talán elismerik,hogy igazam van.

16 éves vagyok,előttem az egész élet..Londonban még nagyobb esélyem van kibontakozni.Elmélkedésembe Anya szavai vágtak bele.

-És mégis hol laknál?Nem lóghatsz állandóan a testvéred nyakán.Neki is van családja.-mondta anya és hangjában hallani lehetett,hogy őt is érdekli a dolog.Halványan elmosolyodtam,mert ez tényleg jól esett.

-Sok barátot találtam kint...-próbálkoztam.-Például a szomszédunk Sara...Benne megbízok és ő is vár vissza...talán pár hónapig ellátnának..És még a testvéremhez is közel lennék..

-Igen..pár hónapig.És utána mi lesz? Mindenkinél laksz egy-két hónapot? Mert azt ugye tudod,hogy ez nem így működik.-mordult fel apa és talán igaza is volt..

-Hát akkor keresek munkát...még mindig esélyesebb mint itt...-helyeseltem.Ekkor pár percig néma csend volt.Talán gondolkoztak,vagy nem tudtak megszólalni,esetleg nem is akartak.-Ajj ne csináljátok már ezt.Tudjátok,hogy ez egy jó ötlet.London teli van élettel..sokkal jobb lenne ott nekem.-emeltem feljebb a hangom.

-Hát ha így neked tényleg jobb lenne...Nem is tudom...-mondta apa és mélyen gondolkodóba esett.-Kicsim,számunkra nem vagy teher.Ha csak ezért akarsz kiköltözni akkor szó sincs róla.

-Nem!London nekem tényleg egy nagy álom.Ott kinyílhatok és sokkal nagyobb esélyeim vannak mindenre.Én kiszeretnék költözni.-anyáék sóhajtottak egyet összenéztek,majd így szóltak:

-Még alszunk rá párat rendben? -mondta anya megértően.Éreztem,hogy nyert ügyem van,de előre nem kiabálom el.

A nap többi része szó szerint csak pakolással telt.Egy ismerősünknek volt egy teherautója,így ő segített ,hogy a bútorokat átvigyük az új lakásba.

Az egész napi pakolás után lezuhanyoztam és zombiként zuhantam be az immár üres szobában álló ágyamba.

Azt hittem pár percen belül elalszom ,de nem sikerült.Sok dolgom gondolkoztam és a holnapi napot illetően görcsölt a hasam.Valami miatt nagyon felizgultam (nem olyan értelemben) ,de nem tudtam,hogy mi az.

Véglegesen elaludnom hajnali háromkor sikerült..

12.fejezet

Sziasztok!! Itt vagyok egy újabb fejezettel,ami talán kicsit hosszú lesz,de ígérem,hogy izgalmas.
Valamint köszönööööm  a 20 rendszeres olvasót,de ha tehetitek hívjatok még!
Nemsokára elérjük a 3000 látogatót is,ezért cserébe egyik nap két fejezettel készülök.(remélem nem baj :D)
És még valamire szeretnélek kérni titeket: Ha tetszett a fejezet,jelezzétek alul valamint írjatok kommenteket.A kommentekben kíváncsi vagyok arra is,hogy szeretnétek-e egy 2. Niall szemszöges részt. :)
Ennyi.Jó olvasást!

Másnap reggel fejfájásra ébredtem.Nem csoda..mindig ez szokott velem lenni miután kisírom magam.Nem is nagyon akartam kikelni az ágyból.
Holnap reggel már arra kell ébrednem,hogy "siess ,mindjárt indul a géped" ? Ki van zárva. Nem hagyhatom el most Londont.Szeretem a családom,de nekik is meg kell érteniük ezt.Csak pár hetet kérek.A baj azonban az,hogy már megvették a jegyeket.Mit csináljak?



Még két óráig gondolkoztam az ágyban,amikor szomjasságom lekényszerített a konyhába.Persze,hogy egy baracklé állt velem szemben..ez is csak emlékeztet a tegnapra.Mikor az utolsó kortyot nyeltem le,a nővérem bandukolt le a lépcsőn.Szemem rászegeztem,jelezve,hogy beszélni akarok vele.
Miután ő is ivott egy pohárral,leült velem szemben és várta a kérdésem.

     -Muszáj hazamennem?-kérdeztem nyávogós hangon.
     -Figyelj..tegnap láttam,hogy mennyire rosszul érintett és intézkedtem apuékkal..
     -Komolyan? Mit?-csillant fel remény a szememben.
     -Eltoltuk a dátumot.-Ekkor legszívesebben felugrottam volna a székből örömöm miatt,de a folytatás,nem érintett ilyen fényesen..-De ez az idő csak 8 nap..-Hát persze..Hogy is reménykedhettem..véglegesen is megismertem a sorsot..hogyan is képzelhettem? Majd pont egy magyarországi lány..pff..
     -Rendben.-nyomtam el halkan a szót majd felmentem a szobámba.

Nem szabad elérzékenyülnöm.Felhívtam Eleanort és mindent elmeséltem neki.Ez megnyugtatott..na meg persze a plusz nyolc nap is.Legalább lesz időm elbúcsúzni Londontól..De Niallel szemben..fogalmam sincs mi lesz..Akkor még Amerikában lesznek..

*6 nap múlva*

Holnap után indulok...véglegesen.

Az előző napokban írtam Niallnek egy búcsúlevelet amit szintén Eleanornak adtam oda.Ez azt hiszem így fair vele szemben..De számomra így is elég zavaró.Ha hazajön,csak úgy belenyomják a kezébe a levelet? 

Ja, Viviana hazament és itt hagyott mindent,de tessék itt egy búcsú levél,érd be vele!? A félelmetes az,hogy nem tudok mást csinálni. Egésznap egy sms-t próbáltam írni neki,hogy ne érje hirtelen,végül azt hiszem sikerült..

Szia Niall.

Mondanom kell valamit..Holnap után elhagyom Londont 

és visszautazok Magyarországra.

Nem hiszem,hogy visszatudok jönni és mivel

 búcsúzásra nincs lehetőségünk,

hagytam neked egy búcsúlevelet..

Sajnálom,hogy így történt és remélem nem haragszol.

Viviana.

Nem a legjobb sms,de ilyet még sosem írtam.Remélem nem is kell többet..

A küldés gombot megnyomni még nehezebb volt.Pár percig gyakoroltam,hogy hogyan is nyomjam le és küldjem el ezt az üzenetet ,de a végén nagy levegőt vettem és benyomtam azt a szörnyű billentyűt.

Leültem a földre és pár könnycsepp gurult le az arcomról.Ekkor összeszedtem magam és odaültem a gép elé.Éppen a fiúk tegnapi napjáról tettek ki képeket.Mielőtt elkezdtem nézni őket,az egyik kedvenc dalomat indítottam el.Erre most szükségem van.

(A dal:  http://www.youtube.com/watch?v=-zFf7004uVs  ) 

A képnézegetés után Sara küldött egy sms-t.

Basszus!Tényleg!Elfelejtettem,hogy ma nála alszok.Ezt egy ilyen búcsúéjszaka félének tekintettük.Gyorsan bedobtam a pizsim és mindent ami lényeges majd átrohantam hozzájuk a szomszédba.

Este sok baromságot csináltunk,ami teljesen elvonta a figyelmem.

Reggel korán keltem,mert pakolnom kellet.Fájdalmasan elbúcsúztam Saratól és a családjától,majd hazamentem.

Nekiálltam a pakolásnak és kb. fél nap alatt végeztem vele.Megebédeltünk ezután kimentünk közösen a parkba fagyizni.

*

Eljött a nem várt pillanat.

     -Kelj fel!Két óra múlva be kell csekkolni a repülőre!-takart ki a testvérem a finom paplanból.

Tessék..olyan fura..Londonban keltem és Magyarországon fogok elaludni.Ennyi egy nap..Egy rossz nap..

Összeszedtem magam és kiválasztottam egy olyan ruhát ami hosszú távra kényelmes lehet,azonban az előrejelzés szerint Magyarországon eső várható,szóval egy hosszú kardigánt is felé vettem.

Viviana ruhája

Elbúcsúztam a testvéreméktől is ,mivel ők nem tudtak kijönni a reptérre.Beültem a taxiba és elindultunk.Út közben semmire sem gondoltam,csak néztem az ismerős tájat.Fél óra alatt érkeztünk meg,de csak 5 percnek tűnt.
Amint beléptem a terminálba hatalmas tömeggel találtam szembe magam.Perceken belül engem is benyeltek,bár én kakukktojás lehettem,mert magányosan vágtam utat magamnak.
Becsekkoltam és leültem egy közeli székre.Vártam,hogy bemondják mikor indul a repülőgépem és közben a táskámban kutattam.Elővettem a telefonom és a Niallnek küldött sms-t olvasgattam.Nem válaszolt..Könnyfátyol gyülekezett a szemembe ,ekkor hallottam hogy valaki a nevemet kiabálja.
Körülnéztem ,de senkit sem találtam ,aki ismerős lett volna.A hang egyre csak közeledett és erősebb lett ,amikor felálltam. Szemem ráeszmélt a szőke hajú ,felém közeledő fiúra.


     -Niall! -futottam oda hozzá és arcomat mellkasába fúrtam.El sem hiszem,hogy itt van.Még Amerikában kéne lennie és mégis itt van.Vajon miattam jött? A többiek nincsenek itt,csak ő.Lehet,hogy bocsánatot kéne kérni a sorstól ,mert ennél jobb már nem lehetne.Egy álmom vált valóra.
    -Viviana!-fújta ki a levegőt. -Annyira örülök,hogy még nem mentél el.
    -Miért?-bújtam ki öleléséből és néztem rá..-Azaz,hogyhogy eljöttél?Megkaptad az sms-t?-csodálkoztam.
    -Megkaptam és nem hagyhattam,hogy elmenj.A többiek még Amerikában vannak de én..Nézd..nekem mondanom kell valamit.-Úgy éreztem magam mint valami mesefilmben.Csak bámultam és vártam a következményeket,mintha nem is én lettem volna ott.De folytatta.
-Én..én szeretlek..és.. meg kellet volna csókoljalak. -Mondta.A szavak hallatán ,azt hittem álmodok. Annyi mindent mondtam volna,amikor lassan ,mégis hirtelen elkezdett közeledni.Én is akartam.
Ajkaink egymásra találtak és egyre hevesebben játszottak.Kezeimet nyaka köré helyeztem,ő pedig derekamra az övéit. Egy másodperc több percnek tűnt.Éreztem édes ajkait és nem akartam elengedni.
Mesés pillanat volt,ám egy hang zavart meg.


Ha tetszett a rész kérlek jelezzétek!! :)